Üdvözlet Kedves látogató!

 

Köszönettel fogadom, hogy ellátogattál az oldalamra. Itt egy kicsit közelebbről is megismerhetsz. Kicsit furcsa magam bemutatni, hiszen Ön magam jól ismerem, de ezt másnak is megmutatni csak mondani könnyű, megtenni kicsit nehezebb.

 

Akkor kezdjünk bele!

1973. június 11-én születtem a vesztett csatáról híres Mohácson. Átlagos munkás családba és egy leány testvérrel.

Átlagos gyermekként indultam, mint oly sok kortársam. Iskolába jártam, veszekedtem a nővéremmel. Egy voltam a sok közül átlagos küllemmel, átlagos családdal. De ahogy növekedtem, egyre inkább fogalmazódott bennem egy gondolat: nem szeretnék átlagos maradni, " egy a szürke folyamból". Alkotni akartam valami maradandót, hogy emlékezzenek rám, hogy tudják: élt a földön egy Énekes Beáta. De gyermek fejjel nem igen tudtam miként is érhetem ezt el.

Éltem hát a cseppet sem érdekes, szürke életem, miközben egyre, ha csak a fantáziámban is, de kerestem a mikéntjét, hogy mégis valahogy kitűnjek embertársaim közül. Akkor még nem tudtam, hogy erre éveket várnom kell. Ahogy cseperedtem, s kisleányból eljutottam a kamaszkor felé, a vágyból, hogy kiemelkedhessek ha halványan is, de körvonalazódni kezdett egy akarat. Halvány volt, mint a távolból előtűnő sziget képe a láthatáron. De ahogy a hajós is eléri egyszer célját, úgy én is ha alig haladva is, de eljutottam én is a képzeletben kitűzött célomhoz.

Már érezve tudtam, hogy mi is az mi az átlag felé emelhet. Tudtam a célt, de azt miként is érhetném el, nem. Rajzolni kezdtem, szakkörre jártam Mohácson, de hiába szerettem a grafittal történő alkotásokat, nem éreztem a kiemelkedő tehetséget magamban. A szép nem volt egyenlő az átütő tehetséggel. De tovább folytattam a rajzolást, majd mellette elkezdtem verseket írni. Az összefüggő történeteket, ekkor még csak fejben alkottam.

Lassan ráéreztem az Önkifejezés effajta módjára, s egyre inkább énemmé vált, hogy főként versekben fogalmazzam meg gondolataim, érzéseim a világról, a környezetemről, az emberekről és természetesen Önmagamról is.

Ma már nem csak verseket írok, hanem regényeket is. Ez lett az életem. S elmondhatom, hogy a kiadó ajánlatával megnyílt előttem egy olyan kapu, mi a lehetőséget, a nagy lehetőséget kínálja! S bár az örömöm máig töretlen, hiszen Budapesten kívül Frankfurtba a könyvkiállításra is eljut a kötetem, s egy külföldi szponzor lehetősége, az hogy külföldön is megismerhetnek, nagyon jó érzés. De mint minden álomnak ennek is ára van. Hiszen támogató nélkül minden csak egy karnyújtásnyira maradt álom lesz....

De ezt nem engedhetem!

"Mert az álom céllá válik, s nincs cél mi el nem érhető!"