Elmezavar

Düh dobog bennem!

Ölni tudna a kezem!

Ölni azt, ki okozta mindezt,

Ölni, ki ily módon árulóvá lett!

Ki alantasan ölte el lehetőségemet,

Semmisítve meg, amit szerettem!

Gyűlölöm, mert gyűlölnöm kell!

Óh, bár tehetnék valamit,

Akár elégtételt kézzel venni!

Bosszulni álom-semmisülésem!

Dobog, szétvet a düh, a méreg!

Öli eddig józan eszemet,

Elsöpörve ártatlan szelídségemet!

Óh, valamit tennem kell!

Visszafoghatatlanul érzem!

Kiszolgálni féktelen haragom,

Tettekkel csillapítani, ha tudom!

Eszelősen keresem, mit tehetek!

Mi az, mi csitítja dühömet!

Vízként oltja düh-tüzemet!

Segélyt kiált összes sejtem:

Bárki, valaki, akárki, kérem!

Önzetlenül segítsenek,

Béklyózni dühöngő lelkem,

Gyilkolni kész kezem!

Vas sodronyt rá, ha kell!

Ne tegye, gyilkos ne legyen!

Óh a gyűlölet!

Tombolva ölő méreg!

Elveszett az eszem!

Elvesztem teljesen!