Hazug angyalok Vadászat
Elveszett a világ, Óvatosan…mindenre figyelőn..
Az ember halott már. Feszültségtől remegőn…
Nincs szép, semmi boldog, Lép a vad elő.
A szép-világ fagyott. Figyeli a szelet…
Mi fekete s épp oly gonosz, A mindenre rezgő levelet…
Csúszik, mászik, mást okol. Mindent:
Köpi szerte, ölő mérgét, Az életet.
Imádja más szenvedését. Nem másért:
Fintor-vigyor uralja, Életéért remeg!
Ádáz ötlet mozgatja. Fegyver féme csillan,
Lassan, de biztosabban, Keresve kutat!
Terjedve öl a világban. Vágya csillapíthatatlan:
Pusztít mindent mit ér, Ölni akar!
Lágy-finoman kövesít, Hol az árny?
Itt érték nem létezik. S a bokor?
Mi fontos volt, por-kép, Rejtet, nem adhat semmi se most!
Tagadod szép-lét, Minden mi sötét,
Hazudott élmény. Védelmet adhat előle még!
A vágy jég-dermedt, De felfed!
Az álom valahol elveszett. Nem bújhat előle el!
Élni, élni hazudva, Semmi se!
Fröcsögni negatívumokat. A vad, riadt s bizonytalan:
Ilyenné lett e szép világ, Rejteke fedve meddig marad?
Kegyetlen ember-lét él már. S a cső az érzéketlen!
Az érték kaviccsá lett, Kérlelhetetlenül feléje indul el!
Nincs jelentése sem. Mozdulatlan…levegőt se vesz…
Az sincs, kit érdekelne, Csak izmai remegnek meg.
Vagy akár fizetne érte! S a pillanat!
Sötétség borult ránk, A cső néz rá!
Magunkat se látjuk már. Belé lát!
Értéktelen, álnok a mérték, A vadász nem tétováz!
Ártsál, ártsál még! Lő hát!
Ettől nagy lehetsz, S a rejteked vad,
Ön-szemedben nőhetsz fel! Fedve tovább nem maradhat!
Talapzatod is lehet,
Szoborként léphetsz fel!
Glória is születik,
Szögekkel azt ékítik!
Szent leszel általa!
Ördögök angyala!
Üszkös csont-kézzel repülhetsz,
Gyalázat fedte romok felett!
Büszke is őrülten lehetsz,
Arra, mit ordítón-gonoszan,
Leromboltál hazugan!
Igen, műved dicséretes!
Széttiportál ezernyi életet!
Hírek
Hamarosan megjelenik verseskötetem Novum Publishing Kft gondozásában.
A megjelenéshez támogatókat keresek!
Szavazás