Egy igaz ember                 Elmezavar

·

Ideális ember-kép,              Düh dobog bennem!

Nyugodt, harcolni kész       Ölni tudna a kezem!

Védi az élet-értékeket,       Ölni azt, ki okozta mindezt,

Szeretettel ölel meg.          Ölni, ki ily módon árulóvá lett!

Gondolata, szólt szava,      Ki alantasan ölte el lehetőségemet,

Tette, maga akarata.          Semmisítve meg, amit szerettem!

Őszinte lépés, lépése        Gyűlölöm, mert gyűlölnöm kell!

Tiszteli, akit ez illet.           Óh, bár tehetnék valamit,

Lelke nem mérgezett,         Akár elégtételt kézzel venni!

Gyűlölet nem érinti meg!     Bosszulni álom-semmisülésem!

Körébe emberek gyűlnek,   Dobog, szétvet a düh, a méreg!

Áradó erejét élvezve.          Öli eddig józan eszemet,

Isszák tiszta szavait,          Elsöpörve ártatlan szelídségemet!

Bölcs-igaz mondásait.        Óh, valamit tennem kell!

Nem vágynak tőle távozni,   Visszafoghatatlanul érzem!

Csak is az áradót érezni!     Kiszolgálni féktelen haragom,

Érezni tiszta-emberségét,    Tettekkel csillapítani, ha tudom!

Gondolatai egyenességét.    Eszelősen keresem, mit tehetek!

A gonosz-világ áldozatai,      Mi az, mi csitítja dühömet!

Hozzá járnak feltöltődni!       Vízként oltja düh-tüzemet!

Hagyják, járja át őket,          Segélyt kiált összes sejtem:

Szent és igaz lélek-ereje.     Bárki, valaki, akárki, kérem!

S ő fizetetlen adja át,           Önzetlenül segítsenek,

Mi alkotja önnön magát.       Béklyózni dühöngő lelkem,

Nem fordul a romlottól el,     Gyilkolni kész kezem!

Nyújt felé segítő kezet.        Vas sodronyt rá, ha kell!

Mindent átad mi lényege,     Ne tegye, gyilkos ne legyen!

Segítséget nyújtva ezzel.     Óh a gyűlölet!

S önzetlen kedvessége,       Tombolva ölő méreg!

A körülötte lévő tömeget,      Elveszett az eszem!

Elvarázsolja mélyen.            Elvesztem teljesen!

Más világba lépnek,

Itt mocsoktalan minden,

Bűvöletbe kerülnek,

Az igaz-hit bűvöletébe.

Rádöbbennek esendőségükre

Fájdalmas gyengeségükre.

De hiába a döbbenet,

Elhagyva az igaz embert,

Tagadott lényegük,

Újonnan felszínre kerül.

Ismét aljassá lesznek,

Mit az igaz által éreztek,

Ködként illan belőlük el.

S az igaz, bűvöletével,

Újfent egyedül lesz.

 

·